Bana Tiborral legutoljára a tavalyi választásokat követően készítettem interjút, amikor legújabb kori történelmünk első szentgotthárdi országgyűlési képviselője lett. Júliusban lezárult az új parlamenti ciklus első éve. Ennek kapcsán kértem meg a fiatal politikust, hogy ossza meg olvasóinkkal az elmúlt év tapasztalatait és beszéljen magáról is; arról, hogyan alakult az élete, s mit hozhat számára a jövő.

- A sajtóhoz rendszeresen eljutott tájékoztatói azt mutatják, hogy igyekezett tartalommal megtölteni a képviselői munkát. Röviden összefoglalná egyéves parlamenti tevékenységét?
- Mindjárt az első szóbeli kérdésemet a hulladékégető és a Rába-szennyezés ügyében intéztem Martonyi János külügyminiszterhez. Aztán számos – a megyei úthálózat fejlesztését célzó – ügyben felemeltem a szavam. Kértem támogatást az M8-as körmendi elkerülő szakaszára, kérdéseket tettem fel a nemzeti fejlesztési miniszterhez a megye alsóbbrendű útjainak felújítása érdekében, mivel azokat kihúzták a fejlesztési tervből. A Felsőszölnök-Kétvölgy összekötő út felújítását is több ízben szorgalmaztam Fónagy János államtitkárnál, aki válaszában valószínűsítette, hogy a költségvetésben majd megjelenik a szükséges összeg. Kiálltam a 86-os út Győr-Csorna-Szombathely szakaszának átépítéséért is. Sajnos az M86 Szombathely utáni vonalának fejlesztése háttérbe került az M9-cel szemben, a Zala megyei lobbi ugyanis erősebbnek bizonyult a vasinál. Emellett a kőszegi Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény helyzetéről is volt egy szóbeli kérdésem, aminek eredménye is lett, illetve a megye közbiztonsága érdekében is éltem az azonnali kérdés lehetőségével.
Mirkóczki Ádám képviselőtársammal közös javaslatot nyújtottunk be a pedofilok kémiai kasztrálására vonatkozóan, amely a lengyel példát vette át, és amit sokan támogattak is a kormánypártokból, de arra azért ügyeltek, hogy véletlenül se legyen meg a többségi szavazat a tárgysorozatba vételéhez. (Nem lennék meglepve, ha a Fidesz valami hasonló javaslatot benyújtana és elfogadna a közeljövőben.) Az egyházügyi törvény kapcsán is voltak közös indítványaink. Az alkotmányozás során is többször felszólaltam: felemeltem szavam a népszavazás lehetőségének szűkítése ellen, valamint az országgyűlési képviselők visszahívhatóságának megteremtése, a mentelmi jog eltörlése és az elharapódzott politikusi álláshalmozás tényleges megszüntetése érdekében.

- A környezetvédelmi kérdések mellett a szentgotthárdiakat leginkább a templom-felújítási támogatás érintheti, melyet szintén Ön indítványozott.
- A költségvetéshez benyújtottam egy 250 és egy 100 millió forintos támogatásról szóló módosító indítványt is a katolikus templom renoválására, amelyből a 100 millióst nagy örömünkre megszavazták. Azonban később problémák vetődtek fel. Amikor tájékozódtam, azt az információt adták, hogy idén ebből csak 5 millió forint fog megérkezni. A legutolsó ülésnapon, július 11-én volt egy végszavazás, abban 82 millió forintos támogatást fogadtak el. Remélem, hogy tovább nem kurtítják az összeget. A templom felújítására a jövő évi költségvetéshez is benyújtok egy módosító javaslatot, bár vannak kétségeim, hogy még egyszer támogatást nyerne ez a cél.

- Mire hivatkoztak, amikor csökkentették a megszavazott 100 milliós támogatást?
- Mindenekelőtt az elmúlt 8 évre hivatkoztak, ezt nagyon szeretik. Azon kívül általában a kultúra rossz helyzetével érveltek, ami miatt nemcsak a szentgotthárdi templom, hanem más épületek felújítására jóváhagyott összeget is csökkentették. Mégis azt gondolom, hogy ez nem volt akkora súlyú kiadás, amelyen spórolni kellett volna, más területen kategóriákkal nagyobb pénzekkel bánik bőkezűen a kormány.

- Nemrég nyílt levéllel igyekezett egységfrontba tömöríteni a vasi képviselőket. Sikerrel járt?
- Rába Kálmánnal, megyei közgyűlési képviselőnkkel közösen megkerestük a Vas megyei országgyűlési képviselőket, hogy politikai és világnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül összefogjunk megyei ügyekben, ám csak néhányuktól érkezett válasz a közös lobbit szorgalmazó levélre, és azok is többnyire általánosságokat tartalmaztak. Vannak kétségeim afelől, hogy akár a 86-os út felújítása, akár a Vát-Porpác reptér ügyét érdemben felkarolták volna a vasi képviselők. A repteret egyébként még a Bajnai-kormány minősítette nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak, aztán a kormányváltást követően minden bizonytalanná vált. Pedig az úthálózat és a reptéri beruházás egymást elősegítő fejlesztés lenne, amely összességében kétezer embernek adna munkát egy létrejövő új ipari park és az infrastrukturális fejlesztések révén. Cséfalvay Zoltánhoz, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárhoz is intéztem kérdést ez ügyben, de semmitmondó választ adott, még a karjait is széttárta hozzá. Az összefogás hiánya annál szomorúbb, mert a mezőkövesdi lobbi még mindig nagyon erős a kabinet irányába. Ugyanakkor biztató, hogy a magyar és a kínai kormány által kötött megállapodásban a reptér lehetséges helyszínéül egyértelműen Nyugat-Magyarországot jelölték meg a kínaiak.

- Amúgy milyen volt a kapcsolata megyénk országgyűlési képviselőivel?
- Sajnos azt kell, hogy mondjam, alapvetően pártplatformok alapján működnek a dolgok. Nyilvánvalóan voltak olyan ügyek, melyekben hasonló módon kiálltunk – a szombathelyi MSZP-s Ipkovich Györggyel például egy alkalommal szinte ugyanazt a szóbeli kérdést tettük fel –, viszont kormánypárti részről leginkább a kétharmados gőgöt lehetett érezni összességében.

- Alighogy országgyűlési képviselő lett, máris ünnepélyes pillanatoknak vált részesévé, egyrészt a kettős állampolgárságról szóló szavazásnak, másfelől június 4-e nemzeti emléknappá való nyilvánításának. Mindez szép felütése volt nagypolitikai tevékenységének. Azóta eltelt egy év. Ha visszatekint, milyennek értékeli ezt a parlamenti etapot?
- Az Ön által említetteken kívül még egy felemelő pillanat volt: amikor korjegyzőként vehettem részt az Országgyűlés alakuló ülésén mint a negyedik legfiatalabb képviselő. Összességében azonban igen kevés pozitív dologról számolhatok be. Alapvetően az volt a jellemző, hogy az ellenzéki előterjesztéseket – legyen szó törvényjavaslatról, határozati javaslatról, módosító indítványról – zsigerből leszavazták a kormánypártiak, jobb esetben tartózkodtak, hogy ne menjen át a javaslat. Legtöbbször még indoklást sem fűztek hozzá. Hogy egy példát felhozzak: a fővárosi Moszkva térnek Széll Kálmán térré való visszanevezését először mi szorgalmaztuk. Akkor bizottsági szinten elutasították, aztán az új budapesti városvezetés mégis visszaadta a tér korábbi nevét. Hasonló eseteket tudnék még mondani, amikor ellenzékiként beadtunk egy módosító indítványt, amit elvetettek, majd két-három mondatot változtattak rajta és saját, kormánypárti javaslatként elfogadták.
Mindemellett azt gondolom, hogy jó pár olyan szimbolikus jelentőségű kérdés volt – például Trianon emléknappá nyilvánítása, a kettős állampolgárság megadása –, amely, ha nem lettünk volna ott jelentős ellenzéki erőként, aligha valósult volna meg ilyen gyorsan.
Viszont rossz érzéssel tölt el, hogy az emberek mindennapjait érintő témákban nem történtek pozitív változások az első kormányzati évben. Egyik legkézzelfoghatóbb példa erre az egykulcsos adó, ami szinte minden állampolgárt kedvezőtlenül érintett, hiába szólaltunk fel ellene. Ugyanígy a devizahitelesek helyzete sem oldódott még meg. Sőt – a nagyobb volumenű autóipari beruházások ellenére is – jelenleg százezerrel kevesebb munkahely van az országban, mint az előző kormányzati ciklus végén volt. Pedig tényleg bíztam abban, hogy egy pozitív irányú fejlődés veszi kezdetét az új kormánnyal, de sajnos csalódnom kellett.

- Érezte hátrányát annak, hogy ilyen fiatalon került be a Parlamentbe? Netán kapott emiatt megjegyzéseket?
- Személyre szólóan ez nem volt jellemző, ám az első hónapokban valóban voltak beszólogatások, főleg a fiatalabb képviselők irányába. A Fidesznek van néhány hangoskodó képviselője, akiket meggyőződésem szerint azért ültettek a közelünkbe, hogy a felszólalásaink közben élcelődve bekiabáljanak. Néhány hónap után viszont azt éreztem, látják, hogy megpróbáljuk szakmailag megalapozottan, a tények mentén megközelíteni a napirendi pontokat, és ez emelte az elfogadottságunkat.
Sajnos a kulturált viselkedés nem természetes a Parlamentben. Mások szeméthegyeket hagynak maguk után az ülésteremben, és gyakran az Országgyűléshez messze nem méltó módon viselkednek. Mi erre figyelünk a frakcióban és igyekszünk példát mutatni.

- A Jobbik-frakción belül melyik területen volt alkalma aktívabb munkát végezni?
- Fontosnak tartom leszögezni, hogy elsőrendű feladatomnak a Vas megyében és Szentgotthárdon élőknek a képviseletét tartom. Egyébként én az Európai ügyek bizottságában kaptam helyet, melynek tagja Balczó Zoltán országgyűlési alelnök, volt európai parlamenti képviselő is. Mellette magam is több alkalommal megnyilatkoztam uniós kérdésekben. A bizottsági munkában is igyekeztem aktívan részt venni, a 35 ülésből mindössze egyről hiányoztam, akkor is azért, mert éppen felszólaltam a plenáris ülésen. Voltak javaslataim is, például, hogy az őshonos kisebbség kategóriáját el kellene fogadtatni európai szinten is, nyilvánvalóan a határon túli magyarság érdekében. E területen sajnos nem történt előrelépés európai uniós elnökségünk alatt sem.

- Érintette a témát és a parlamenti szakterülete is ez, ezért megkérdezem: hogyan értékeli hazánk uniós elnöki félévét?
- Ha csak azt nézzük, hogy miként sikerült lebonyolítani a rendezvényeket vagy hogyan sikerült az ügymenetet, a napirendeket végrehajtani, még azt is mondhatjuk, hogy korrektül elvégezte feladatát a kormány, amiért elismerés illeti. Hozzá kell tenni azonban, hogy voltak dolgok, melyek beárnyékolták az elnökség időszakát: kezdődött az Európa-szerte vitatott médiatörvénnyel, aztán folytatódott az alkotmányozás anomáliáival.
Úgy gondolom, hogy nem a médiatörvényt kellett volna ilyen keményen megvédenie Orbán Viktornak az Európai Parlamentben, hanem például a földvédelem kérdésében kellett volna karakánul kiállnia. A Jobbik szerette volna az Alaptörvényben rögzíteni, hogy a magyar föld és a magyar vízkészlet csak magyar természetes személy, illetve a magyar állam vagy helyi önkormányzat tulajdonában lehet, de ezt leszavazták. Pedig az általunk elindított földvédelmi razzia az Őrség esetében is megmutatta, hogy már most milyen mértékben van külföldiek kezében a magyar termőföld, nem is beszélve arról, hogy a moratórium 2014-es lejártával ténylegesen is átvándorol hozzájuk. További kritikánk az elnökséggel kapcsolatban, hogy nem talált lehetőséget olyan, nemzetünk számára fontos, mégis más országok által is felvállalható határozatok elfogadtatására, mint az imént említett őshonos kisebbség kategóriája.

- Az országgyűlési munka mellett rendszeresen tartott fogadóórákat. Látta ezeknek értelmét?
- Havi rendszerességgel tartok a megye különböző településein fogadóórákat. Nem egy esetben olyan konkrét kéréssel is megkerestek, melyet törvénymódosító javaslatként beterjeszthettem az Országgyűlésben. Ilyen volt az illetékekről szóló törvényhez egy Körmend környéki polgár javaslata vagy a szentgotthárdi Kertbarát Egyesület földmegosztással kapcsolatos kérése, melynek kapcsán írásbeli kérdés benyújtására nyílt lehetőség. Szintén személyes megkeresést követően adtam be módosító indítványt az egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosítása kapcsán is. Más kérdés, hogy ezeknek lett-e felsőbb szinten foganatja.

- Jelentős változások történtek az életében. Épphogy befejezte az egyetemet és elkezdte doktori tanulmányait, máris a Parlament üléstermében találta magát. Hogyan tudta egyeztetni vállalt feladatait?
- Másfél évet végeztem el a Politikatudományi Doktori Iskolából, idén fél évet halasztanom kellett a képviselői elfoglaltságom miatt. A nyarat igyekszem kihasználni arra, hogy a PhD-képzésben behozzak bizonyos lemaradásokat. A disszertációmban kevésbé tudtam előrehaladni, melynek témája viszont jól kapcsolódik országgyűlési bizottsági tevékenységemhez. Címe: Európai ügyek a magyar Országgyűlésben. Reményeim szerint ősztől folytathatom tanulmányaimat, többet nem szeretnék halasztani.

- Megosztaná olvasóinkkal, hogyan néz ki egy átlagos munkahete a parlamenti ülésszakok idején?
- Általában hétfő reggel szoktam visszamenni Budapestre, többnyire délután egykor kezdődnek az ülések, de előtte sokszor bizottsági ülésem is van. A legtöbb szavazás is hétfőn van. Kedden már jóval kevesebben vesznek részt a munkában, szerdára meg jóformán kiürül a Parlament. Az alkotmányról szóló vita egy-egy napján például a képviselők legfeljebb egytizede vett részt az ülésen, de lehet, hogy még sokat is mondtam. Arányaiban a Jobbik frakciója van jelen legnagyobb létszámban, ezért nekem is általában szerdáig tart a képviselői elfoglaltság. Legtöbbször csütörtökön ebéd után szoktam hazaindulni Szentgotthárdra. Ilyenkor még rendre be kell iktatnom egy-két megyei vonatkozású találkozót, megbeszélést is, ahová vonattal képtelenség lenne időben eljutnom, ezért újszerű, de használt Skoda Octaviámmal utazom, egy darabig biztosan ezzel fogok közlekedni. Persze általában hétvégenként is vannak olyan rendezvények a megyében, melyeken illik megjelennem, illetve megyei elnökként is fontos teendőim vannak.

- Család, baráti kör, szabadidő?
- Tartós párkapcsolatom jelen pillanatban nincs. Óbudán édesapámmal lakom együtt albérletben. Az ELTE-n tanul a húgom, akivel néha Pesten is összefutunk. Itthon pedig édesanyámmal élek egy fedél alatt, és a közelünkben lakik nagypapám is, így hétvégenként velük is tudok találkozni, beszélgetni.
Mivel gimnáziumba már Szombathelyre jártam, egyetemre meg Budapestre, és mert Körmenden is sokat megfordulok, több helyen is van kisebb-nagyobb baráti köröm. A legszorosabb barátság Dúró Dóra jobbikos képviselő bátyjához, Józsefhez köt, akivel együtt tanultunk a Corvinuson és most a PhD-képzésen is. Ha időm engedi, a hét közepén elmegyek egy-egy sörre a barátokkal, néha beülünk egy moziba. Szabadidőmben sportközvetítéseket nézek a tévében, illetve focimeccsekre is gyakran kilátogatok. A programomat úgy alakítom, hogy lehetőség szerint a körmendi hazai kosármeccsekre kimehessek. Emellett koncertekre szeretek járni, ha kikapcsolódásra vágyom, leginkább itthon, Vas megyében. A napokban Csepregen voltam az Ismerős Arcok Táborban. Kedvenc zenekarom az Ismerős Arcok, de szeretek más együtteseket, például az Eddát is.

Bana Tibor már 16 évesen politizált, 2008-tól a Jobbik Vas megyei elnöke. Megadatott neki – nyilván nem érdemtelenül –, hogy huszonöt évesen országgyűlési képviselő lehessen. Arra a kérdésemre, hogy mivel szeretne foglalkozni hosszú távon, mindig egyértelmű a válasza: politikával. Hozzáteszem: aligha tehetné másképp, hiszen nemcsak felfelé szárnyaló politikai pályafutása, de egyetemi végzettségei – a közgazdaságtan s kiváltképp a politikatudomány – is efelé orientálják.
Szentgotthárd első országgyűlési képviselője (1868-tól) a gasztonyi származású Széll Kálmán későbbi pénzügyminiszter, majd miniszterelnök volt. Elismerem, nem tökéletesen helytálló az összevetés – és Bana Tibor is mindig szerényen visszautasítja, ha szóba hozom –, mégis bízom benne, hogy a fiatalember Széllhez hasonló politikai karriert futhat be.

Forrás: Gotthárdi Körkép