A nemzeti ünnep azért (is) jó, mert a politika az utcára vonul, és feltűnővé válik. Ez idén sem volt másképp. Mindegyik tábor a saját szimpatizánsai számára tartott ünnepséget, ahol az 1848–49-es szabadságharc hőseire emlékeztek  és az aktuálpolitikai kérdéseket vetették fel. Idén a legnagyobb port a Fidesz nagygyűlés kavarta a politika érájában, hiszen Orbán Viktor   ismét  „hatalmas beszéddel” állt szimpatizánsai és a lefizetett statisztái elé. Nincs új a nap alatt-gondolhatná a derék magyar ember, akit már megint csúnyán átvertek.
A miniszterelnök ünnepi beszédében meg akarta mutatni, hogy a médiatörvénnyel kapcsolatos éles kritikák ellenére is határozott tud maradni. Egyesek számára biztosan meggyőző tudott lenni, mások azonban már elgondolkoztak rég azon: mégis miért kell nekünk Brüsszel újabb és újabb kéréseit teljesíteni? Nem volt még elég? Az emberek egy kisebb részét pedig egész biztosan már az is foglalkoztatja, hogy Orbán miért viselkedik úgy, mint egy napraforgó. Kezdetben még ellen próbált állni a brüsszeli diplomaták kapzsiságának (én ezt már annak nevezném, hiszen amit országunkban az elmúlt 2 hónapban műveltek az máshoz nem hasonlítható: kaviárt és más luxus ételeket ettek, luxusszállodákban aludtak és közben miniszterelnökünknek próbálták beadagolni a helyes és további lépéseket), majd egyszerre engedett. Ekkor már a magyar kormány kifelé konstruktívan kommunikált és ennek megfelelően cselekedett. Az ünnepségre visszatérve nem ez volt az egyetlen megkérdőjelezhető elem, hiszen ezek után jött nemzetünk igazi megcsúfolása. Egy hölgy lépett a mikrofon elé, aki cím és szerző elmondása nélkül szavalt el egy verset, mely szép volt, csak épp hiányos. A mű szerzője Petőfi Sándor, akinek nem jutott ki a jóból idén tavasszal. A magyar eseményekkel párhuzamosan Szlovákiában a nyelvi érettségin helytelenül„szlovákosították” dicső forradalmárunk nevét. Ez is hatalmas vétség de a Fideszé se mondható könnyen megemészthető falatnak, hiszen a vers éppen aktuális része valami oknál fogva kimaradt. A szabad sajtó kezdetű versszak volt az egyik ilyen, amely jelenleg még változás alatt álló médiatörvényünkre utal. A rendelkezés értelmében központilag szabályozottá váltak/válnak a hírek, amelyek megjelenhetnek bárhol csak a helyüket nem állják meg mindenhol. A következő aktuális versszak pedig az országgyűlést kritizálja, hiszen amíg ott a politikusok vitázgatnak, addig a nép helyzete nem változik. A vers a továbbiakban arra ösztönzi az  embereket,hogy tegyenek ez ellen és akkor a szabad sajtó is megteremtődik.
Mi az oka annak, hogy ez kimaradhatott a vers szavalásakor?
Egyszerű választ látok rá. Ha ezt felolvassák a magyar népnek, akkor elkezd gondolkodni azon, hogy jelenleg, 2011-ben is hasonló helyzetben élünk. Szikra lehetett volna az emberek számára a vers buzdítása. Aki tényleg változtatni szeretne annak ismét utcára kellene vonulnia, ezt pedig az Orbán kormány nem harcolhatja ki. Ez a gesztus leginkább a választók lenézéséről szól, arról a meggyőződésről, hogy a múzeum előtt tapsolók meg a tévét bámulók úgyse tudják melyik verset szavalják nekik. Petőfi magyarnak vallotta magát és tett a magyarságért!Ellenkezőleg azokkal akik a neve mögé bújva,kokárdába csomagolják magukat, mert ha igazán hazafiak lennének akkor a nép sorsának jobbításán fáradoznának,és nem Petőfit cenzúráznák!

Gyáva népnek nincs hazája!

Hutter Anna